Kultusz szó jelentése

kultusz (főnév)

Fájl:Kultusz.jpg

1. Átvitt értelem: Nagy figyelemmel, odaadással végzett tevékenység; gondosan végzett kedvtelés, szenvedélyes időtöltés.

A sakkozás kultusza nemzedékek óta jelen van a családban. Az úszás a férfi mindennapi kultuszává vált. Az egészség kultusza egyáltalán nem káros a sikeres élet szempontjából.

2. Átvitt értelem: Szinte vallásos, nagyfokú tisztelet, amely egy közösségben vagy egyénben egy személy, ügy iránt megnyilvánul.

A híres dédnagyapa kultusza elevenen él a családban. Az emberek ma a vásárlási láz, a fogyasztás kultuszában élnek.

3. Tudományos, vallási: Vallásos tisztelet, amely egy istenség, természetfölötti erő, megnyilvánulás, vallásos jelkép előtt bemutatott szertartáson keresztül nyilvánul meg; istentisztelet.

A nép körében a Szűz Mária kultusz lassan az ősi magyar vallás holdistennőjének kultusza helyébe lépett. A nép körében az ősi kultusz helyét évszázadok alatt vette csak át egy másik kultusz a kereszténység terjedésével.

4. Régies, történelmi: Egyházügyi minisztérium, amely kapcsolatot tartott a hivatalosan elismert egyházakkal, vallási közösségekkel; Vallás- és közoktatásügyi minisztérium.

A főhivatalnok a kultuszban dolgozott. Az egyházi vezetők a kultuszban tárgyalnak az erkölcsi oktatásról.

Eredet [kultusz < latin: cultus (művelés, képzés) < colo (megművel, gondoz)]

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Kultuszt űz/csinál belőle – (a.) szertartásos, túlzó tisztelettel övez egy ügyet, személyt; b.) szertartásos rendszerességű szokássá teszi).

Személyi kultusz – (Történelmi, politika: egy élő és rendszerint a politikai-gazdasági életben szerepet játszó vezető vagy más jelentős személy iránt különféle módon újra meg újra megnyilvánuló vagy kikényszerített túlságos tisztelet).

A pártvezetőt hívei között személyi kultusz veszi körül. A kommunista vezető köré kiépített személyi kultusz értelmében a képe előtt állva tapsolnak az emberek.

kultusz- (melléknévi előtag)

Régies, történelmi: Egyházakkal kapcsolatos (intézmény, minisztérium, ügy), amely az állam és az egyházak, vallási közösségek hivatalos viszonyát tartotta fenn, hivatalos ügyeit intézte, illetve ilyen államigazgatási intézményekben dolgozó (miniszter, személy).

A kultuszminiszter összehívta az egyházak vezetőit. A kultuszminisztérium egy rendeletet ad ki az iskolai vallásos nevelésről.

Lezárva 7K: 2012. szeptember 9., 12:42