Büntetett szó jelentése
büntetett (melléknév)
1. Korábban vétkező (személy), akin megtoroltak egy szabálysértést vagy törvénysértést, egy általa okozott kárt, bajt, illetve engedetlenséget vagy nem kívánatos viselkedést.
A rablásért büntetett alakon nem javít a börtönbüntetés. A gyorshajtásért büntetett vezetőnek be kell fizetnie a kapott csekket.
2. Már megtorolt (cselekedet, kár, viselkedés), amely nem maradt észrevétlen, az elkövetőt vagy fegyelemsértőt megtalálták és megkapta a kiszabott büntetést.
A szabadrúgással büntetett szabálytalanság után folyt tovább a mérkőzés. A börtönnel büntetett rablás áldozata nem kapott semmi kártérítést.
3. Jogi: Bíróság által már elítélt (személy), aki ellen már folyt igazságszolgáltatási eljárás.
Egy büntetett személy már nem kaphat hatósági erkölcsi bizonyítványt. Az állásra nem vesznek fel büntetett munkaerőt.
4. Jogi: Bíróság által már elítélt személlyel kapcsolatos (állapot, időszak).
A meghirdetett állás betöltésének nem akadálya a büntetett múlt. A bíróság az ítéletnél figyelembe vette a gázoló autóvezető korábban már büntetett szabálysértéseit is.
Eredet [büntetett < büntet + -ett (melléknévképző)]