Büntetés szó jelentése
büntetés (főnév)
Elszenvedett hátrány, amit egy vétkes személy kénytelen eltűrni, megtapasztalni. Egy személynek okozott testi vagy lelki szenvedés, veszteség, amit máskor el kellene kerülnie úgy, hogy nem teszi meg újra a kifogásolt tettet vagy nem viselkedik tovább a kifogásolt módon.
A büntetés a nevelés egyik eszköze az iskolákban és az életben. Egy gyereknek sok büntetést kell elszenvednie addig, amíg felnő. A büntetés elviselése a kényszer eltűrése.
Eredet [büntetés < bűn + -tet (igeképző) + -és (főnévképző)]
