Boldogság szó jelentése
boldogság (főnév)
1. Fokozott öröm. Az élet sikeres személyes megélése; a már elért és a jövőbeli lehetséges sikerek felett érzett fenntartás és kétség nélküli öröm.
Az emberek a boldogságra törekszenek. Amikor boldogságot kívánsz valakinek, akkor az ő sikerességét is kívánod.
2. Vallási: Egy vallási cél megélése, a magasabb szellemi létezés biztonságának megtapasztalása felett érzett öröm. A lelki örömök teljessége az üdvözültek számára.
Sokak számára a mennyország nyújtja az eljövendő boldogságot. Csak kevesen élik meg emberként a boldogságot.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.