Boldogság szó jelentése
boldogság (főnév)
1. Fokozott öröm; elégedett érzés, amelyet eredményes tevékenységek közben, a cél felé haladás során, vagy tervek megvalósítása, már elért, vagy jövőbeli lehetséges sikerek hatására érzünk.
Az emberek a boldogságra törekszenek. Amikor boldogságot kívánsz valakinek, akkor az ő sikerességét is kívánod.
2. Vallási: Egy vallási cél megélése, a magasabb szellemi létezés biztonságának megtapasztalása felett érzett öröm. A lelki örömök teljessége az üdvözültek számára.
Sokak számára a mennyország nyújtja az eljövendő boldogságot. Csak kevesen élik meg emberként a boldogságot.
Eredet [boldogság < ómagyar: boldogság < boldog + -ság (főnévképző)]
