Ostor szó jelentése
ostor (főnév)
Engedelmességre szorító ütlegelő eszköz, amely egy (fa) nyélből és a nyél végéhez erősített, rendszerint rojtos végű vékony vagy font szíjból, lószőr fonatból, (ritkábban) zsinegből áll; ezzel ütnek, terelnek vagy gyorsabb mozgásra serkentenek egy állatot.
A jó kocsis ritkán használ ostort hajtás közben. A cirkuszi lóidomár kezében ostor van munka közben.
Eredet [ostor < ómagyar: ostor < ősmagyar: ostó, ustor, vustur (ostor, „uszító”) < uszít]