Ostor szó jelentése
ostor (főnév)
Ütlegelő eszköz, amely hosszú fa nyélből, és hozzá erősített szíjból, fonatból, zsinegből áll, a végén kis rojttal. Ezzel ütnek, engedelmességre, mozgásra kényszerítenek állatokat, mert éles fájdalmat okoz, de sérülést nem. Hangos csattanását ijesztgetésre, terelésre is használják.
A jó kocsis ritkán használ ostort hajtás közben. A cirkuszi lóidomár kezében ostor van munka közben.
Eredet [ostor < ómagyar: ostor < ősmagyar: ostó, ustor, vustur (ostor, „uszító”) < uszít]
