Bíz szó jelentése
bíz (ige)
1. Elvégzésre, végrehajtásra kijelöl; egy feladat, ügy megoldását, irányítását egy személy felelősségkörébe helyezi, azt feladatául kijelöli.
Az építkezés kivitelezését egy kőműves vállalkozásra bízta a telek tulajdonosa. Az új ügyfelek szerzését a legjobb üzletkötőre bízta a cégvezető.
2. Ideiglenesen odaad, átad egy személyt, tárgyat, hogy vigyázzon rá, gondoskodjon róla, a vele kapcsolatos feladatokat végezze el.
Az anya a kisebbik fiát a nővérére bízta délután, mert el kellett mennie otthonról. Amíg a család nyaralt, a lakást a szomszédra bízták, hogy időnként jöjjön át, szellőztesse ki és a virágokat is locsolja meg.
3. Bizalommal enged; elvárja, hogy a másik személy intézze az ügyét vagy a sorsát; ráhagyatkozik.
A lány a fiúra bízza magát, aki nagyon szereti őt. A paraszt az uraságra bízza a sorsát.
4. Átvitt értelemben: Megoldást vár; egy másik személyre hagyja egy ügy, gond megoldását, egy munka elvégzését.
Az orvos a gyógyulást az időre, a fiatal szervezet erejére bízza. A felelőtlen ember életét a jövőre bízza, de úgy, hogy ma nem tesz semmit érte.
Eredet [bíz < ómagyar: biz (bízik) < dravida: vid (tud) < pidi (fog)]
