Bivaly szó jelentése
bivaly (főnév)
1. Rövid szarvú marha. Az európai szarvasmarhánál általában kisebb, de erősebb, hátracsapott szarvú, gyér szőrű, fekete színű, páros ujjú kérődző állat; Kelet-Ázsiában, Afrikában vadon él, máshol igavonó háziállatként is elterjedt (Bos bubalis).
A bivaly a rizsföldet művelő paraszt ekéje elé volt fogva. Az oroszlánok egy bivalyt ejtettek a csordából lemaradt állatok közül. A bivaly hozzátartozott a magyar Alföld tanyavilágához is (lásd a képet). A Kárpát-medence területén először az avarok tenyésztették a bivalyt.
2. Átvitt értelemben: Nagyon ostoba, de erős ember.
A matróz egy bivaly volt, bárkivel kiállt verekedni. A bivaly nem sokat koptatta az iskolapadot, már fiatalon beállt segédmunkásnak.
Eredet [bivaly < ómagyar: bivaly < ősmagyar: bihal (bivaly) < dravida: mugari (marha, bivaly) < mukkaram (tehénbőgés < hangutánzó)]
