Bánat szó jelentése
bánat (főnév)
1. Szomorú, tehetetlen kedélyállapot, amelyet bekövetkezett veszteség, kedvezőtlen esemény vagy kudarc miatt érzünk; ennek tükröződése az arcon.
A bánatot azért érezzük, mert úgy hisszük, hogy már nincs mit tenni a dologgal kapcsolatban. Ha valakit nagy sorscsapások érnek, akkor bánatával nem tud mit kezdeni. A csalódott emberen látszik a bánata.
2. Lelkiismeret-furdalás. Vétkek elkövetése és a jótettek elmulasztása miatti szomorú érzés.
Miután megcsalta a párját, bánat mardosta a hűtlen asszony szívét. Az apa kitagadta engedetlen fiát, de utána egész életében nem szabadult meg a bánatától.
3. Vallási: A bűnök megvallása a gyónásban a katolikus hit szerint, és annak megfogadása, hogy ezt a bűnt a személy a jövőben kerülni fogja; bűnbánat.
A hívő töredelmes bánatával könnyít a lelkiismeretén. A sok ima erősíti benne a bánatot.
4. Régies: Sötét életszemlélet; általános rosszkedv; pesszimizmus.
A sok kudarc hatására az emberen erőt vett a bánat. A bánatból nehéz átfordítania az embernek magát.
Eredet [bánat < bán (ige) + -at (főnévképző)]
