Bánatos szó jelentése
bánatos (melléknév)
1. Szomorú, tehetetlen kedélyállapotú (személy), aki bekövetkezett veszteség, kedvezőtlen esemény vagy kudarc miatt rosszkedvű.
A bánatos lány úgy érzi, hogy a csalódása nem múlik el soha. A vereség miatt bánatos csapatba az edző próbál lelket önteni.
2. Szomorú személyre jellemző (arckifejezés, lelkiállapot); szomorú személlyel kapcsolatos, tőle származó.
A lány bánatos arccal ül az ágya szélén. A bánatos szemekben könny csillog.
3. Szomorú érzést kifejező (alkotás, mű), amely veszteségről, kudarcról, csalódásról szól, vagy ilyen érzést ábrázol.
A költő bánatos versei szívbemarkolóak. A lány egy bánatos levélben szakít a csalódást okozó fiúval.
4. Szomorúságot kiváltó (látvány, jelenség).
A film bánatos jelenete alatt könny csillog a nézők szemlében. Az őszi bánatos eső lelombozza az embert.
Eredet [bánatos < bánat + -os (melléknévképző)]
