Kömény szó jelentése
kömény (főnév)
1. Növénytan: Fűszernövény, amely az ernyősvirágzatúak családjába és a zellerfélék rendjébe tartozik (Carum carvi).
A köményt konyhakertben is termeszthetjük. A kömény gyakran vadon is megnő.
2. Fűszeres ízű mag, amely ennek (1) a növénynek az ernyős virágzatában terem. A kömény elősegíti a gyomornedv-elválasztást, enyhítheti a nehéz emésztést. Jótékony hatással van a levegőnyelésre, a felfúvódásra és a bélgörcsökre, ezen kívül bélfertőtlenítő, baktérium- és gombaölő hatása van.
A kömény a szélhajtó teakeverékek fontos alkotórésze. A köményt fanyar íze miatt ritkán kombinálják más fűszerekkel. A kömény gyakori fűszere a különféle húsos és káposztás ételeknek.
3. Likőr, édes szeszes ital, amit ezzel (2) a fűszeres ízű maggal ízesítenek.
A köménynek gyógyhatást is tulajdonítanak, ezért a férj minden étkezés előtt megiszik egy féldeci köményt. A konyhaszekrény felső polcán tartják a kis üveg köményt.
Eredet [kömény < latin: cominum, cuminum (kömény) < görög: küminon (kömény) < héber: kammon (kömény) < sumér: gamun, ga-mu-un (kömény, „kemény magú”) < ga (kemény) + mu, mu-un (mag)]
