Képzelet szó jelentése
képzelet (főnév)
1. Az elme teremtő képessége, amely nem feltétlenül függ a múlt vagy a jelen tapasztalataitól. Egy helyzetet, elrendezést vagy érzékletet, illetve ezek kombinációját létrehozó képesség, amellyel a személy eddig a valóságban még nem létező dolgok fogalmát, gondolatát hozza létre, hogy ezekről mint új dolgokról gondolkodjon.
A képzeletnek fontos szerepe van a jövő kialakításában. A feltalálóknak jó a képzelete.
2. Gondolkodási folyamat eredménye, ami új dolgok teremtéséből származik.
Az új gép terve először csak a mérnök képzeleteként létezett. A művész a képzeletét festi meg.
3. Régies: Elképzelés; egy elgondolt személy, tárgy, megoldás, terv vagy dolog az elmében.
A tanuló egy új képzelettel lepi meg a tanárt. A tanár először szokatlannak tartja a képzeletet, de aztán belátja, hogy helyes.
Eredet [képzelet < képzel + -et (főnévképző)]
