Melankólia szó jelentése
melankólia (főnév)
1. Levert, szomorkás hangulat; búskomor, lehangolt lelkiállapot, amikor a személynek nincs kedve semmihez, nem törődik se magával, se környezetével, nem lehet felkelteni az érdeklődését, figyelmét; mélabú.
Ha a melankólia rátelepedik az emberre, akkor hajlamos lesz a betegségre is. A festményről sugárzik a melankólia.
2. Régies, lélektan: Tartós reménytelenség lelkiállapota, amelyet boldogtalanság, levertség, nagyfokú lehangoltság, búskomorság jellemez, és amit sokszor enyhít a környezetváltozás, az új munkahely vagy új tevékenység, illetve elfoglaltság (új célok kijelölése vagy régiek felélesztése).
A rosszakarók gyakran okoznak melankóliát azzal, hogy az eredményeket, sikereket leszólják. A melankóliát nem az időjárás okozza, hanem rosszindulatú emberek, akiknek semmi sem elég jó, vagy szándékosan ártani akarnak másoknak.
Eredet [melankólia < latin: melancholia (búskomorság) < görög: melankholia (bánat, „fekete epe”) < melasz, melanosz (fekete) < khole (epe)]
