Kellem szó jelentése
kellem (főnév)
1. Régies: Tetszést, vonzalmat ébresztő kedvesség egy lány, fiatal nő külső megjelenésében, megnyilatkozásában, mozgásában; báj.
A lány kelleme azonnal rabul ejti az őt néző fiatalembereket. A fiatal nő szókimondó véleményét olyan kellemmel adja elő, hogy nem sértődik meg senki.
2. Régies: Érzéki női testrész; lány, fiatal nő (látni engedett) szép, vonzó testrészei, különösen a keblei, combjai, mint az érzékiség forrásai.
A festő képein a kellem bemutatása megbotránkoztatja a prűd közönséget. A lány szégyenlősen elfedi kellemeit.
3. Régies: Csodálatot kiváltó tulajdonság; a természetben, egy szép tárgyban, műalkotásban, zenedarabban szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult kedvesség, amely kisszerűségében is megragad.
A kirándulókat elvarázsolta a táj kelleme. A nőnek tetszik az ajándékba kapott kis szelence kelleme, ami az ötvöst dicséri.
4. Régies: Kellemes érzés, élmény; örömérzet, gyönyör.
Az izgalmas regény olvasása sok kellemet nyújt az olvasónak. A szeretett lány ölelésének kelleme rabul ejti a fiút.
Eredet [kellem < kell + -em (főnévképző)]
