Kelkáposzta szó jelentése
kelkáposzta (főnév)
1. Növénytan: Fejesedő kerti főzeléknövény, amely fodros, rücskös, hólyagos levelű, laza fejű káposztaféle (Brassica oleracea convar. capitata var. sabauda).
A kelkáposzta a vadkáposzta egyik termesztett változata. A kelkáposzta a hideget, szárazságot jól bírja. A kelkáposzta nem savanyítható, sok benne a fehérje, az ásványi anyag, a C- és többféle B-vitamin.
2. Főzelékül használt fej, amely ennek (1) a növénynek az értékes része.
Az asszony a piacon kelkáposztát vesz. A kelkáposzta egy részét húslevesbe főzi bele, a többiből főzeléket készít.
3. Étel, amit ebből (1) készítenek.
A család kelkáposztát vacsorázik. Az anyuka finom kelkáposztáját a gyerekek is szeretik.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
