Köznevelés szó jelentése
köznevelés (főnév)
1. Egy közösség kultúrájának elősegítése; a jövő generáció szellemi állapotának, tudásának a fejlesztése, és jellembeli fejlődésének irányítása; közművelődés.
A köznevelés fontos területe az iskolai oktatás. A televízió-műsorok színvonalának a „fejlődése” sokat rombol a köznevelésen.
2. Egységes szokások besulykolása; egy (nagyobb) közösség, társadalom engedelmes viselkedésre szoktatása az egyes tagok rendszeres irányításával; pedagógia.
A köznevelés egyik eszköze az iskolai katonás rendhez szoktatás, például sorakoztatás. A köznevelésnek nem feladata a képességek fejlesztése, sokkal inkább az engedelmes dolgozók, katonák képzése.
3. Hivatalos: Állami nevelési és oktatási intézményrendszer, amely ezt (1, 2) a tevékenységet végzi szervezett keretek között alap- és középfokú szinten.
Az általános és középiskolák a köznevelés központjai. Az ifjúsági mozgalmak is a köznevelés részei. A köznevelésbe nem tartozik bele a felsőoktatás területén végzett nevelői munka. A köznevelés már a bölcsődében megkezdődik.
Eredet [köznevelés < köz- (melléknév III.) + nevelés]
