Kapituláció szó jelentése
kapituláció (főnév)
1. Fegyverletétel; az a cselekvés, illetve tény, hogy egy hadsereg parancsnoksága leteszi a fegyvert, megadja magát a győztes hadsereg vezetésének, abbahagyja az ellenállást, nem harcol tovább.
A szabadságharc az orosz hadsereg előtti kapitulációval ért véget. A vár védői a kapituláció fejében szabad elvonulást kapnak.
2. Átvitt értelemben: Megadás, az ellenszegülés, ellenállás abbamaradása; egy küzdelemben, vetélkedésben, addigi álláspontban az ellenállás felhagyása, és (esetleg) a másik fél szempontjainak, feltételeinek elfogadása.
A kézilabdacsapat kapitulációja a kapott gólok után teljessé vált. A férfi folyamatos ostroma a nő kapitulációjával ért véget.
3. Régies, történelmi: Újbóli szolgálat; 1868-ig a hadseregbe lépő vagy már kiszolgált katona bizonyos szolgálati időre való újra kötelezése, illetve maga ez a szolgálat.
A nyugdíjazott kapitány már a kapitulációt is kiszolgálta. A kapituláció után írást kapott arról, hogy már nem lesz újabb visszahívás.
Eredet [kapituláció < francia: capitulation (megadás, fegyverletételi szerződés) < latin: capitulo (feltételeket megállapít) < capitulum (fejezet, „fejecske”) < caput (fej)]
