Kelevéz szó jelentése
kelevéz (főnév)
1. Történelmi: Dobólándzsa; 1,5 méter hosszú, régi magyar szálfegyver. A hegye három ágú, krokodilszív vagy polipfej alakú. Kinézetre a lándzsához hasonlított, súlya azonban sokkal kisebb.
Egy gyalogos harcos 5-6 kelevézt is vitt magával. A hadrendbe fejlődött sor az ellenségre dobja a kelevézét.
2. Történelmi: Lándzsa vashegye, amelyet főleg lovagi tornákon használt hosszú lándzsák hegyére illesztettek.
A torna előtt a lovag megvizsgálja a kelevézt, szilárdan áll-e. A szilárdan előreszegezett lándzsa kelevéze nagyot koppan a pajzson.
3. Régies, tájszó: Hosszú rúd, pózna; általában függőleges helyzetben használt rúd.
A gazda dióverő kelevézzel veri az érett diót a fáról. Az építkezésen kötelek és kelevézek segítségével emelik fel a tetőhöz való gerendákat.
4. Régies, tájszó: Hosszú rúd kötéllel, tetőfedő ácsmunkák segédeszköze.
A gerendákat kelevéz segítségével emelik fel a tetőre. A kelevéz végét két ember tartja.
Eredet [kelevéz < ómagyar: kelevész (kelevéz) < ősmagyar: kelevésző (dárda; repülő, (útra) „kelő vessző”) < kel (ige) + vessző]