Menhely szó jelentése
menhely (főnév)
1. Tömegszállás, ahol azok a hajléktalanok, nincstelenek kapnak éjjelenként fekvőhelyet, akiknek állandó lakhelyük nincs.
Az utcán élő hajléktalanoknak egy régi kollégiumban készítettek menhelyet. A menhelyet nappal el kell hagyni.
2. Ideiglenes gyűjtőhely főleg gazdátlan, kóbor kutyák, macskák számára.
A menhely a város szélén fekszik, és egy állatvédő alapítvány tartja fenn. A menhelyre rendszeresen hoznak be gazdátlan kutyákat.
3. Állami nevelőintézet árva vagy a hatóság által állami gondozottnak nyilvánított gyermekek számára.
A kórház bejáratánál talált csecsemő menhelyre kerül. A menhelyből nevelőszülőkhöz kerülhetnek gyerekek.
4. Régies: Védelmet jelentő hely, amely egy (támadó) személy vagy (káros) hatás, jelenség elől az odamenekülőknek oltalmat nyújt; menedékhely.
Régen a templomok szent helyként menhelyek voltak, ahol nem bánthattak senkit. A menekülő eléri a menhelyet, ahol egy ideig megpihenhet.