Nyelvészet szó jelentése
nyelvészet (főnév)
1. Az emberi gondolatközlés tudománya, amely a kifejezési szokások, nyelvtani szabályok és a szókincs működésével, változásával, a nyelvek egymás közti kapcsolatával, illetve a gondolatközléssel kapcsolatos társadalmi hatásokkal foglalkozik.
A nyelvészet sok résztudományra bomlik, egyik ilyen csak a beszédhangokkal foglalkozik. A nyelvészetet a tudományegyetemek bölcsészettudományi karain oktatják több szaktárgyra osztva.
2. Iskola: Tantárgy, amely ezt (1) a tudományt tanítja az egyetemeken, főiskolákon.
A hallgató a nyelvészetet is felveszi félév elején. Két évfolyam nyelvészet után záróvizsga következik.
3. Iskola: Tanítási óra, amelyen ezt (1) a tudományt tanítják az egyetemeken, főiskolákon.
A hallgatóknak az évfolyamon hetente kétszer van nyelvészet. Az előadóban éppen nyelvészet folyik.
4. Iskola: Tankönyv, szakkönyv, amely ennek (1) a tudománynak az ismereteit tárgyalja.
A professzor most írt egy nyelvészetet. A vizsgaidőszakban a diák a nyelvészetet tanulja.
Eredet [nyelvészet < nyelvész + -at (főnévképző)]
