Kába szó jelentése
kába (melléknév)
1. Nem tiszta öntudatú (személy), akinek az érzékelése és az öntudata egy testi vagy lelki ok, esetleg külső hatás (például ütés, kábítószer-fogyasztás) következtében nem ép.
A alkoholtól kába fiatalember mereven bámul maga elé. Az ütéstől kába bokszoló összeesik.
2. Átvitt értelemben: Megzavarodott (személy), aki hirtelen nem tudja, mit tegyen, mit gondoljon.
A csinos lány előtt álló kába fiú nem tud kinyögni egy szót se, pedig táncolni akarta felkérni őt. A tanár felszólította kába tanuló nem találja a táblát se.
3. Átvitt értelemben: Ostoba (személy) akinek nehéz a felfogása, bárgyún együgyű, és a valósággal, a következményekkel nem számol; meggondolatlan.
A kába gyerek megint ostobaságot csinál. A kába ember nem képes egy szakmát kitanulni.
4. Csökkent öntudatú személyre jellemző (tett, magatartás, megnyilvánulás), vele kapcsolatos (dolog).
A férfi kába arckifejezése nem sok jóval biztat. A tanuló kába nézését látva a tanár csak legyint egyet.
Eredet [kába < ómagyar: kába < ősmagyar: kába, kábolya < dravida: kábará (zűrzavar, tanácstalanság)]
