Kabala szó jelentése
kabala (főnév I.)
1. Szerencsét hozó mozdulat, cselekedet, amelytől egy babonás ember szerencsét remél.
A tanuló kabalából kőre lép iskolába menet. A fiú kéményseprőt lát, és kabalából megfogja a gombját.
2. Szerencsét hozó tárgy, aminek birtoklásától azt várja az ember, hogy a baj, csapás elkerülje.
A nyakban hordott kabala megvéd a balsorstól – gondolják sokan. A gyerek sírva megy haza, mert elvesztette a kabaláját.
3. Zsidó misztikus tan; lásd: kabbala.
A kabala tanításában bízik az álmodozó fiatalember. A kabala a felvilágosodás évszázadaiban terjedt el Európában.
Eredet [kabala < héber: qabbalah (befogadott tan, hagyomány) < qibbel (befogad)]
