Fogódzik szó jelentése
fogódzik (ige)
1. Erősen kapaszkodik egy testrészbe, tárgyba, hogy szilárdan tartsa magát vagy támaszt találjon, hogy el ne essen, le ne zuhanjon.
Az idős ember a lépcső korlátjába fogódzik. A kisgyerek az anyja nyakába fogódzik.
2. Átvitt értelemben: Ragaszkodik egy körülményhez mint reményt keltő vagy mentő tényezőhöz a várható csalódás, kudarc ellen.
A vállalkozó a siker reményébe fogódzik. A tettes a felhozott ürügybe fogódzik, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét.
3. Régies: Egymásba kapcsolódik több testrész, dolog.
A fiatal pár kezei egymáshoz fogódzanak. A kis kocsi a szekérhez fogódzik.
4. Régies, átvitt értelemben: Más személlyel szövetkezik; összefog vele.
A barátok egymással fogódzanak a közös cél érdekében. Egy idegen környezetben az ember olyat társat keres, akivel fogódzhat.
Eredet [fogódzik < fog (ige) + -ódzik (igeképző)]
