Tartalom

Fog

fog (ige)

Mozgásban korlátoz, kézzel vagy más eszközzel megtart, visszatart.

Az utasok zsebtolvajt fogtak a villamoson. A kutya gazdája fogja a pórázt. A csavar erősen fogja az alkatrészeket.

További részletezés

1. Szorítva tart kézzel, más testrésszel vagy eszközzel; nem enged elmenni.

A macska a lábával is tud egeret fogni. Kávézás közben a hölgy két kézzel fogja a csészét.

2. Rögzít, összetart ...

3. Magához ragad ...

4. dolog, személy ellenében véd ...

5. Kezd hatással lenni rá ...

6. Egyesít ...

7. pont irányába tart ...

8. kit vagy mit hibáztatnak ...

9. Zenei hangot kelt ...

10. ért egy közlést ...

11. Korlátoz, mérsékel ...

12. eljárásnak kitesz ...

13. korábbi helyett átvált ...

14. Hirtelen változik ...

15. Ellátja a feladatát ...

16. nyomot hagy ...

17. változást okoz ...

18. Belekezd, nekilát ...

19. Fejlődésnek indul ...

20. Látogatóként fogad ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

fog (segédige)

Jövőbeli történést, annak szándékát vagy lehetőségét jelzi.

Össze fogja szerelni. Vigyázz, mert le fog esni. Délután ki fogunk menni sétálni.

További részletezés

1. Határozottan szándékozik, akar.

Fel fogok mászni a hegyre. Meg fogom látogatni.

2. Jövőbeli vagy lehetséges ...

3. Alkalmasságot fejez ki ...

4. Lehetőséget fejez ki ...

5. parancsot fejez ki ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

fog (főnév)

1. Rágócsont a szájban, amely étel harapására, rágására szolgál. Önálló, szorosan egymás mellett álló darabjai a felső és az alsó állkapocsból állnak ki.

A baba foga már néhány hónapos korában elkezd kibújni. A fogát belemélyesztette a kenyérbe.

2. Kiálló vágóél ...

3. Kiugrás, kinyúlás ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Fog – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énfogokfogom
tefogszfogod
ő, önfogfogja
mifogunkfogjuk
tifogtokfogjátok
ők, önökfognakfogják
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énfogtamfogtam
tefogtálfogtad
ő, önfogta
mifogtunkfogtuk
tifogtatokfogtátok
ők, önökfogtakfogták
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énfognékfognám
tefognálfognád
ő, önfognafogná
mifognánkfognánk
tifognátokfognátok
ők, önökfognánakfognák
Felszólító mód
alanyitárgyas
énfogjakfogjam
tefogjál / fogjfogjad / fogd
ő, önfogjonfogja
mifogjunkfogjuk
tifogjatokfogjátok
ők, önökfogjanakfogják
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énfoghatokfoghatom
tefoghatszfoghatod
ő, önfoghatfoghatja
mifoghatunkfoghatjuk
tifoghattokfoghatjátok
ők, önökfoghatnakfoghatják
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énfoghattamfoghattam
tefoghattálfoghattad
ő, önfoghatottfoghatta
mifoghattunkfoghattuk
tifoghattatokfoghattátok
ők, önökfoghattakfoghatták
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énfoghatnékfoghatnám
tefoghatnálfoghatnád
ő, önfoghatnafoghatná
mifoghatnánkfoghatnánk
tifoghatnátokfoghatnátok
ők, önökfoghatnánakfoghatnák
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énfoghassakfoghassam
tefoghassfoghasd / foghassad
ő, önfoghassonfoghassa
mifoghassunkfoghassuk
tifoghassatokfoghassátok
ők, önökfoghassanakfoghassák
Főnévi igenév
fogni
Határozói igenév
fogva, fogván, fogvást
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
fogó, fogandó, fogós, fogható, foghatatlan, fogatlan
Képzett főnév
fogás