Ón szó jelentése
ón (főnév)
1. Kémia: Puha fém, kémiai elem; ezüstfehér színű, élénk fényű, könnyen nyújtható és olvadó fém, amely vegyi hatásoknak jól ellenáll. Különféle ötvözeteknek (bronz, csapágyfém, forrasztófém) egyik fontos alkotórésze (latin neve: stannum; vegyjele: Sn).
Az ezüstpapír régen ónból készült hengerléssel. Ónnal vonták be a konzervdobozok belsejét, hogy ne rozsdásodjanak.
2. Puha fémötvözet, amelyet többnyire forrasztásra használnak. Ebből (1) a fémből és ólomból áll.
Az ón pillanatok alatt megolvad a forrasztópáka alatt. Ón fogja össze a rézvezetékeket.
3. Régies, elavult: Szürke színű, lágy, nehéz fém, kémiai elem, amely ellenáll a savaknak; ólom.
Az vegyi gyárban ónnal bevont üstöt használnak. Az ónt nehezékként is használják.
4. Régies, elavult: Íróvessző, kihegyezett rudacska ebből (1) a fémből, amely szürkésfekete nyomot hagy a papíron.
Az ón könnyen hagy nyomot. Az ács ónnal jelöli a gerendát, hol kell fűrészelni.
5. Régies, elavult: Lőfegyver golyója, amely ebből (1) a fémből készült.
A katonák az ónt külön tarsolyban tartják. Az elöltöltős puskába ón való.
Eredet [ón < ómagyar: ón < ősmagyar: ón, óna (ón) < sumér: an, ana (ón)]
