Pankráció szó jelentése
pankráció (főnév)
1. Durván látványos birkózás, verekedés tömegszórakoztatási céllal, amely a szabad stílusú birkózás és az ökölvívás egyesítéséből keletkezett sportág. Engedélyezett benne mindenféle fogás, ütés, csavarás, ugrás, dobás. Jellemzője még a látványosságra törekvés, színpadias túlzásokkal végrehajtott mozgás. (További elterjedt neve még: wrestling, hivatásos birkózás.)
A birkózó bajnok pankrációban folytatja sportpályafutását. Úgy gondolja, hogy pankrációval sok pénzt tud keresni.
2. Durván látványos birkózó összecsapás, amely ennek (1) a sportágnak egy mérkőzése vagy versenye.
A pankrációt a bokszmeccseknél használthoz hasonló, korláttal körülvett emelvényen tartják. A pankráció győztesét az egész csarnok ünnepli.
3. Átvitt értelemben: Durva dulakodás, amely már-már verekedéssé fajul.
Egy vízilabda-mérkőzésen gyakran fordul elő kisebb-nagyobb pankráció a kapu előtt. A zsúfolt metrón csaknem pankrációig fajult a ki- és beszállás.
Eredet [pankráció < angol: pankration (pankráció) < latin: pancratium (ökölvívó birkózás) < görög: pankration (verekedés) < pan (minden) + kratosz (erő)]
