Diktátor szó jelentése
diktátor (főnév)
1. Önkényuralmat gyakorló személy, aki egy állam élén áll. Jellemzője, hogy csak az ő politikai akarta érvényesülhet és korlátlan hatalma van. Parancsok kiadása útján egy személyben kormányoz, az ellene fellépőket erőszakkal elhallgattatja, eltávolítja, gyakran meg is öleti.
A történelem legtöbb diktátora pusztulásba vezette az országát. A diktátorok előbb vagy utóbb megbuknak.
2. Önkényeskedő kiskirály, akinek a vezetési módszerei hasonlatosak az egyszemélyi politikai vezetőkéhez. Az ésszerűség határát átlépve önkényesen irányít, és nem tűr ellentmondást.
A régi főnök diktátorként vezette a vállalatot. – A bank elnöke egy diktátor – mondja a titkárnő az új belépő alkalmazottnak.
3. Történelmi: Korlátlan hatalmú személy az ókorban, a köztársasági Rómában, akire rendkívüli viszonyok miatt vagy háborús veszély idején a szenátus bizonyos időre ilyen hatalmat ruházott.
A kormányzót az eke mellől szólították diktátornak. A dolga sikeres végeztével 16 nap múlva lemondott a diktátor címről.
Eredet [diktátor < latin: dictator (legfőbb tisztviselő) < dicto (parancsol, megszab < tollba mond) < dico (mond)]
