Jellem szó jelentése
jellem (főnév)
1. Erkölcsi alkat. Erkölcsi-etikai kérdésekben tanúsított hozzáállás, többé-kevésbé állandó magatartás, illetve késztetés, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól.
A nagy emberek egyben nagy jellemek is. A jellem alakításában sok múlik az oktatáson.
2. Derekas viselkedésű személy. Erkölcsi-etikai értelemben egy adott csoportban az átlagot felülmúló, derekas viselkedésű, elveihez következetesen ragaszkodó személy.
Minden csoportban a vezetőknek egyben jellemeknek is lenniük kell. Az a társadalom, amiben nem található kellő számú jellem, el fog pusztulni.
3. Irodalmi mű szereplője. Irodalmi műben olyan szereplő, akinek magatartásából az őt mozgató indítékaira is következtethetünk.
Az írók egyik sajátos képessége a jellemeik ábrázolása. Az irodalomórán megbeszélte az osztály, hogy melyik jellem tetszett a tanulók többségének.
4. Régies: Egy nemzetnél szokásos divat, rá jellemző modor, ott megfelelő ízlés.
A bálon a meghívottak jó része a legújabb francia jellemben jelent meg. Az ország nyugati részén Bécs közelében eluralkodott a német jellem A 19. század elején újra divatba jött a magyar jellem.
5. Régies: Egy dolog, tárgy, hely vagy jelenség lényeges vonásainak összessége, különleges ismertetőjelei.
A kocsmáros arcának jellemét meghatározta dús bajusza. A csárda jelleméhez hozzátartozott a sarokban tanyázó cigányzenekar.
Eredet [jellem < jel + -lem (főnévképző)]
