Manna szó jelentése
manna (főnév I.)
1. Különös szerencse, elért eredmény, amit váratlanul, munka, küzdelem nélkül kap egy személy; közelebbről meghatározatlan előnyös, kedvező, jó dolog.
Az inas úgy dolgozik, mint aki mannára vár. Lesed a mannát?
2. Vallási: Égből hullott eledel, amellyel a Biblia szerint Isten a pusztán átvonuló zsidókat táplálta.
A zsidók mannát ettek a éhínség idején. A manna reggelre mindenhol beborította a földet.
3. Népies: Egy nádféle magva, víz mellett élő fűszerű növény ehető termése.
A nádast járó halász mannát szed. A halász kását főz a mannából.
Eredet [manna < latin: manna (isteni eledel) < héber: Mán? Manhu? („Mi ez?”)]
Megjegyzés: A Biblia szerint ezt kérdezték egymástól, amikor isteni eledel hullott a földre.
Kifejezés
Hull, mint a manna az égből – (szerencsés jó dolog váratlanul, bőségesen van).
manna (főnév II.)
1. Édes, gyantaszerű anyag, amely bizonyos növények ágából, kérgéből vagy leveleiből szivárog.
A bennszülött mannát gyűjt. Az asszony mannával édesíti az ételt.
2. Édes váladék, amelyet némely – hazánkban nem növő – növény vagy rajta élő élősködő termel.
A kutatók feltételezik, hogy talán ez a manna lehetett a bibliai manna. A bennszülött mannát eszik a fáról.
Eredet [manna < latin < görög: manna (tömjén, gyanta) < héber: man (tamariskafa mézgája)]
