Mankó szó jelentése
mankó (főnév I.)
1. Páros, botszerű eszköz, amit egy béna, sérült vagy csonka lábú személy támaszul használ. A mankót használó személy ránehezedhet a testsúlyával, mert annak felső vége a hónalja vagy a könyöke alá illeszthető, és közepénél egy fogantyú van.
A törött lábú ember mankóval jár a kórház folyosóján. Az operáció után a lábadozó beteg pár napig mankót használ.
2. Átvitt értelemben: Segédeszköz, támogató segítség, amellyel könnyebb elvégezni egy tevékenységet, megvalósítani egy feladatot.
A színész az olvasópróbán a szövegkönyvet mankóként használja, mert még nem tudja kívülről a szerepet. A szónok beszédének fontos gondolatait előre leírja egy kis papírlapra, ami a szónoklat alatt majd a mankója lesz.
3. Hajózás: Kis fogantyú, amely keresztben áll egy evező, csáklya, kétágú horgony nyelén, és annak használatát, kezelését elősegíti.
A matróz a mankónál ragadja meg az evezőt. A kenus a mankót tartja az tenyerében, amikor evez.
Eredet [mankó < ómagyar: mankó (görbebot, támasz) < ősmagyar: vánkó (támasz, tartó) < lásd: vánkos]
