Mandula szó jelentése
mandula (főnév)
1. Lapos, tojásdad, csonthéjas termés, illetve a benne levő mag, amely az őszibarackkal rokon fán terem, és amit zöld, húsos burok fed; a csonthéjban barna héjú, ízletes, olajos mag van.
A mandulából a cukrász marcipánt készít. A mandulát jó pár órára beáztatni fogyasztás előtt, mert így megszívja magát vízzel, és könnyebb lehúzni a héját. A mandula jó kiegészítője a gyümölcssalátáknak. Édesség helyett rágcsálj mandulát.
2. Növénytan: Az őszibarackkal rokon fa, amelyen ez (1) a lapos, tojásdad, csonthéjas termés terem. (Latin nevei: Prunus dulcis, Prunus communis, Prunus amygdalus.)
A mandula a Földközi-tenger melléki országokban akár 6–8 méter magasra is megnő. Nálunk is terem a mandula, főleg a déli fekvésű hegyoldalakon.
3. Szerv a torokban; az immunrendszer egyik szerve, amely nyirokszövetből áll, és a testen belül a nyálkahártyába ágyazódott több helyen. Feladata a nyiroknedvekből a fertőző kórokozók elpusztítása, és antitestek, nyiroksejtek képzése. (Latin neve: Tonsilla.)
A test legismertebb mandulái a torok- és orrmandulák. A kisgyereknek begyulladt a mandulája, ezért nem megy óvodába.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
