Mandolin szó jelentése

mandolin (főnév)

1. Kis pengetős hangszer; körte alakú, alul öblösen kigömbölyödő vagy mindkét oldalán lapos, négy dupla fémhúros hangszer, amelyen rugalmas pengetővel játszanak.

A mandolint elsősorban az olasz, portugál és spanyol nyelvű népek zenéjében, illetve műkedvelő hangszerként használják. A mandolin története a 17. század elejére nyúlik vissza. A zenét tanuló diák mandolinon tanul játszani. A mandolin húrjait a hegedűével azonos módon hangolják be.

2. Zene: Hangszerhang, amely ennek (1) a kis pengetős hangszernek a megszólaltatásával keletkezik.

A lány messziről mandolint hall. Nagyon tetszik neki a mandolin.

Eredet [mandolin < olasz: mandolino (mandolin, „mandolácska”) < mandola, mandora (mandolinszerű, annál nagyobb hangszer) < latin < görög: pandura, pandoura (háromhúros hangszer) < pan (több) + dorosz (fa)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 38 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja