Mandolin szó jelentése
mandolin (főnév)
1. Kis pengetős hangszer; körte alakú, alul öblösen kigömbölyödő vagy mindkét oldalán lapos, négy dupla fémhúros hangszer, amelyen rugalmas pengetővel játszanak.
A mandolint elsősorban az olasz, portugál és spanyol nyelvű népek zenéjében, illetve műkedvelő hangszerként használják. A mandolin története a 17. század elejére nyúlik vissza. A zenét tanuló diák mandolinon tanul játszani. A mandolin húrjait a hegedűével azonos módon hangolják be.
2. Zene: Hangszerhang, amely ennek (1) a kis pengetős hangszernek a megszólaltatásával keletkezik.
A lány messziről mandolint hall. Nagyon tetszik neki a mandolin.
Eredet [mandolin < olasz: mandolino (mandolin, „mandolácska”) < mandola, mandora (mandolinszerű, annál nagyobb hangszer) < latin < görög: pandura, pandoura (háromhúros hangszer) < pan (több) + dorosz (fa)]
