Pimpó szó jelentése
pimpó (főnév)
1. Évelő gyógynövény; libapimpó, amelynek fénylő, aranysárga a virága van. (Latin neve: Potentilla anserina.) A pimpó vízkedvelő növény, ezért nedves területeken, folyók, tavak mellett, árterek, utak mentén, legelőkön terem. A növény 10–15 cm magas, a talajon kúsznak vékony hosszú indái. Levelei alsó felükön ezüstösek, felső részükön sötétzöld színűek és fűrészes szélűek. Virágzási ideje májustól szeptemberig tart.
A pimpó főzetét gyomor- és bélvérzés, hasmenés, bélhurut ellen használják, így jó a túl erős menstruációs vérzésre is. A pimpó virágzási ideje alatt egész növényként gyűjthető, a gyökeres része nélkül, és szárítva lehet eltenni, majd felhasználni.
2. Népies: Fehér hártya gyenge bor felszínén, amely penészgombákból áll, és a bor levegővel érintkezésének hatására képződik; borvirág.
A pimpó rontja a bor minőségét. A szőlősgazda nem örül a pimpónak, és igyekszik eltávolítani azt.
3. Tájszó: Fűzbarka; szürkés szőrcsomókhoz hasonló virágzattal teli fűzfavessző.
Az asszony néhány szál pimpót tesz egy vázába. A kitett pimpó tavaszt varázsol a szobában.
Eredet [pimpó < középmagyar: pimpó (barka) < latin: pimpinella, piperinus (borsféle) < piper (bors) < görög: peperi (bors) < szanszkrit: pippali (hosszú bors)]
