Pince szó jelentése
pince (főnév)
Földszint alatti helyiség, amely egy épületnek részben vagy egészen a talajba épített, gyakran boltozatos része.
A társasház pincéjében lomtár van. Régen a pince óvóhelyként is szolgált.
Eredet [pince < szláv: pivnice, pivnica (söröző, sörpince) < pivo (sör < „ital”) < pity (iszik)]