Peng szó jelentése
peng (ige)
1. Érces hangot ad egy megfeszített, majd elengedett rezgésre képes húr.
A megfeszített íj húrja peng, amikor kilövik a nyílvesszőt. A hegedű húrja peng, amikor a zenész ujjával megfeszíti és elengedi.
2. Csengő zenei hangon szól egy rezgő húrokból álló hangszer a megszólaltatása során.
A zenész ütéseitől peng a cimbalom. A gitárjátékos ügyes játéka miatt szépen peng a hangszere.
3. Lassan elhaló, csengő, érces hangot ad egy rugalmas fémtárgy, lemez, lap, amelyet megütnek vagy egy kemény tárgyhoz, felülethez hozzávernek.
Peng a kőhöz ütődött kapa. Peng a huszár sarkantyúja.
4. Csengő, érces hangot ad egy tömör fém, kő, üveg ütés hatására.
A kovácsműhelyben peng az üllő a kalapácsütések alatt. A szobrász vésőjére mért ütésekre peng a kemény kő.
Eredet [peng (hangutánzó)]
