Penge szó jelentése
penge (főnév)
1. Vágóeszköz. Kés, vagy darabolásra, szúrásra használt más szerszám vágólapja, amely nagyon erős, rugalmas edzett acélból, vagy más kemény anyagból készül. Keskeny, vékony, hosszú, és általában hegyes fémlap elvékonyodó, éles széllel, amely szilárd anyagon húzva könnyen belehatol abba, és két darabra választja.
A kés pengéjét időnként megélesítik. A kard pengéjét vésetek díszítik.
2. Kétélű vékony borotvalap, amelyet egy nyeles, kézi borotválkozó készülékben használnak az arc szőrzetének időnkénti levágására.
A most használt penge már húz, életlen, ki kell cserélni. A férfi egy csomag pengét vesz magának.
3. Finom acélkés; borbélykés. Egyenletes szélességű, tompán végződő, nagyon élesre fent, nyelébe behajtható finom acélkés, amellyel szőrzetet távolítanak el a bőrfelületéről, azaz borotválni szoktak.
A férfi fogta a pengét és ügyes kézmozdulatokkal simára borotválta az arcát. A fodrász a hajvágás után pengével távolítja el a nyakra ránőtt pihéket.
4. Átvitt értelemben: Kézi szúró- vagy vágófegyver; kard, tőr.
A két lovas pengéi villognak, ahogy összecsapnak. A huszár büszke a pengéjére. A múzeumban régi pengék láthatók a kiállításon.
Eredet [penge < peng + -e (melléknévképző), azaz „pengő”]
