Pedagógus szó jelentése
pedagógus (főnév)
1. Gyereket nevelő személy; iskolában, óvodában, gyermekotthonban vagy más nevelési és oktatási intézményben gyerekek nevelésével hivatásszerűen foglalkozó személy.
A kollégiumok működését pedagógusok felügyelik. Vannak pedagógusok, akik mindenért a gyerekeket hibáztatják.
2. Iskolai tanár, aki a szabályokhoz kínosan ragaszkodva oktat és fegyelmez.
A legjobb pedagógusok tanítanak is. A pedagógus feladatának érzi a gyerekek csendben tartását az órákon. Ha tényleg tanít a tanár, akkor a tanulók értik az anyagot, és nem kell, hogy fegyelmező pedagógus legyen. A porosz pedagógusok egy évszázad alatt a pusztulásba „nevelték” országukat.
Eredet [pedagógus < középmagyar: pedagógus < latin: paedagogus (tanár < gyerekfelügyelő) < görög: paidagogosz (gyerekfelügyelő) < paisz, paidosz (gyerek) + agogosz (vezető) < ago (vezet)]
Megjegyzés: mai jelentése a német szaknyelvből került hozzánk.
Történelmi háttér: Miután Napóleon legyőzte Poroszországot (Jéna, 1806), a porosz hadvezetés azzal magyarázta a vereséget, hogy nem engedelmeskedtek a katonák. Emiatt olyan fegyelmezési és büntetési rendszert vezettek be az iskolákban, amivel a következő évtized során engedelmes katonákká nevelték a gyerekeket: másodlagos szempont lett a tudás elsajátítása, helyette az engedelmes magatartás és a fegyelem volt a fő szempont. A porosz sereg a szövetségeseivel együtt ezután hatalmas győzelmet aratott Napóleon felett (Waterloo, 1815), ami látványosan bizonyította a nevelési módszer eredményességét. A „sikeres” nevelés eszköze, a „porosz pedagógia” gyorsan az európai kormányok kedvelt népnevelési eszközévé vált, és mindenhol az oktatási rendszerek alapjává tették. A módszer valódi következményeit jelzi, hogy Poroszország egy évszázad múlva megszűnt létezni – a tanulókba (a későbbi felnőttekbe) belenevelt viselkedés miatt az országot is eltörölték a térképekről.
