Elme szó jelentése
elme (főnév)
1. Gondolkodási központ. A tudatos gondolatok, érzékelések és emlékek tára, amely képemlékek formájában tartalmazza azokat az eseményeket, tapasztalatokat, amiket a személy átélt. Alapvető képessége, hogy egy probléma esetén a lehető legjobb megoldást kínálja fel.
Amikor becsuktam a szemem és visszagondoltam az édesanyámra, azt a képet láttam az elmémben, amikor gyermekként ápolt és biztonságot nyújtott. Az elméjében kutatva sok érdekes, elfeledettnek hitt dolgot talált.
2. Biológia: Egy élőlény vezérlő központja. Az élőlény környezetéből érkező érzékleteket, a testtel történt tapasztalatokat, ezeknek a testben történt hatásait tároló, visszakereső, reagáló, és a testet irányító rendszer. Egy élőlény ennek segítségével oldja meg a létezésével, testi működéseivel kapcsolatos problémáit.
Az elefánt elméje nagyon fejlett lehet. Még a polipnak is van elméje. Minden élőlénynek van elméje, hiszen okozni tud dolgokat. Egy élőlény fejlettségét meghatározza elméjének működése.
3. Átvitt értelemben: Kiváló szellemi képességű személy, akit mások a tudásáért, éleslátásáért és szokatlanul jó feladatmegoldó képességéért tisztelnek.
Amikor több nagy elme összefog, abból egy nagyszerű eredmény születik. A feltaláló egy csodálatos elme, aki sok érdekes műszaki megoldást talál ki.
4. Átvitt értelemben: Megszerzett ismerettömeg; összegyűjtött megfigyelések, tapasztalatok, adatok, összefüggések, következtetések, vélemények és döntések összessége, amelyek alapján újabb következtetések és döntések hozhatók, és amelyek megszabják az ember képességeinek határát.
A döntéseinket az elménkben lévő korábbi tapasztalatok alapján hozzuk meg. Az elme hamis adatai korlátozzák a képességeinket és hibákat erőltetnek ránk. Ha csak igaz adatok és összefüggések vannak az elmédben, akkor mindig helyesen cselekszel.
Eredet [elme < ómagyar: elme < ősmagyar: eli, elem (elme) < dravida: ulam (elme) < ala (mér, eldönt)]
