Mágnes szó jelentése
mágnes (főnév)
1. Vasat magához vonzó tárgy, amely maga is vasból vagy vasércből van.
Az égből aláhullott kődarabról kiderült, hogy természetes mágnes. A természetes mágnes vele azonos tulajdonságúvá tesz egy vasdarabot.
2. Alkatrész vagy eszköz, amely a vas vonzásának jelensége alapján működik, ezt használja ki, illetve ennek a jelenségnek a bemutatására alkalmas.
A tanár fizikaórán a gombostűket egy mágnessel gyűjti össze. A rúd alakú mágnes egyik fele kék, a másik piros. Két mágnes egyik fele kölcsönösen vonzza, a másik fele pedig kölcsönösen taszítja egymást.
3. Átvitt értelemben: Nagyfokú hatóerő, vonzó tulajdonság, ami az egy személyből vagy dologból árad. Az emberben meglevő természetes képesség, amely egy másik személyre érzékelhető szellemi, érzelmi hatást gyakorolhat, és ez a hatás néha még gyógyíthat is.
A nő szemének mágnese megbabonázza a férfit. A nőre a férfi magabiztosságot sugárzó mágnese hat.
Eredet [mágnes < latin: magnes, magnetum (mágnesvasérc) < görög: Magnesz lithosz (magnéziai kő) < Magnézia (mágneskő lelőhelyéről híres görög város)]