Opponens szó jelentése
opponens (főnév)
1. Tudományos: Kijelölt bíráló fél, aki egy tudományos cím (például doktori fokozat) odaítélésére benyújtott tudományos dolgozatot, értekezést hivatalosan írásban megbírál. A jelöltnek erre az írásbeli bírálatra kell válaszolnia a cím odaítélésének érdekében.
A fiatal kutatónak igazi megtiszteltetés volt, hogy a híres szaktekintélyt kérték fel opponensnek. Az opponens bírálatában sorra veszi a beadott dolgozat gyenge pontjait.
2. Régies, elavult: Ellenkező, vitázó személy, aki egy személlyel, állítással ellentétes véleményt, nézetet hangoztat, tiltakozik egy felhozott állítás ellen.
Az üzletben lopással gyanúsított ember a biztonsági őr opponenseként lép fel. A szigorú apa kamasz fia opponense lett, amikor a fiú ki akart maradni éjszakára.
3. Régies: Ellenszegülő személy, aki szembeszáll egy utasítással, paranccsal, nem enged egy ellene ható kényszerítő erőnek, körülménynek.
Az akaratos gyerek szülei elleni hisztiző opponens, aki így fejezi ki ellenállását. A katonát megfenyegeti a parancsnoka, hogy ha opponens merészel lenni a kiadott parancs ellen, akkor nagyon rosszul jár.
Eredet [opponens < latin: opponens (szemben álló) < opponere (ellentmondani, szembeszállni) < ob- (ellen) + pono (tesz)]
