Oltalom szó jelentése

oltalom (főnév)

1. Személy vagy hely megvédése veszélytől, kártól, rossz hatástól.

Egy szent tárgy az Isten oltalma alatt áll. A keresztény vallás szerint sok imával elérhető az, hogy az Isten oltalmat nyújtson.

2. Védőeszköz, védelmező, óvó sajátság, amely egy személytől, káros hatástól megóv, megvéd.

Egy sátor volt az oltalom az eső ellen. A sötétség volt az oltalom, amit a lopakodó katonák kihasználnak az ellenség bekerítésekor. A csatában egy ideig a lövészárok volt az oltalom.

3. Átvitt értelemben: Megmenekülés a bajból; kijutás a veszélyes helyzetből; mentő megoldás.

A gyors segítség az oltalmat jelenti. A korábbi rossz tanuló oltalma az önfegyelemmel kialakított szorgalom lett.

4. Régies: Védő személy, aki képes bajtól, kártól megóvni egy személyt, helyet.

A csapat számára a kapitány volt az oltalom. Az erős férfit oltalmának tekintette egy nő.

Eredet [oltalom < ómagyar: oltalom < ősmagyar: oltalom < dravida: alittal (őrzés, védelem) < aldu (mellé áll)]
Lásd még: oldal

Kifejezések

Oltalmába ajánl – (arra kéri, hogy jóakarattal támogassa).

Oltalmul szolgál – (Régies: védelem egy személy, hely számára, hogy megóvja baj, kár ellen).

Lezárva 7K: 2013. július 29., 14:34