Oltár szó jelentése
oltár (főnév)
1. Vallási: Asztalszerű áldozati építmény egy templomban, amelyen, illetve amely előtt a szertartásokat végzik.
A pap az oltárnál mondja a misét. Az oltáron két szép gyertyatartó áll.
2. Történelmi: Áldozati hely; olyan kő, oszlop vagy más építmény, amelyen az isteneknek szóló áldozatokat bemutatták.
A leölt állat az oltáron fekszik. Az oltár tele van a felajánlott terménnyel.
3. Átvitt értelemben: Különösen tisztelt ügy, szent cél, amelynek a javára áldozatot hoznak.
A hősök a haza oltárán áldozták életüket. A haza szabadságának oltárán végezték a hős vértanúk.
Eredet [oltár < ómagyar: oltár < latin: altar, altaria, alta ara (oltár, áldozati asztal < „magas kőrakás”) < altus (magas) + ara (emelvény, halom)]
