Ókor szó jelentése
ókor (főnév)
1. Történelem: A második nagy történelmi korszak az őskor után; az első írásos emlékek megjelenésétől számított, és általában a Nyugatrómai Birodalom bukásáig (476) terjedő történelmi korszak az európai, illetve görög-római, azaz Földközi-tenger súlypontú kultúrában.
Az ókor végét a 4–6 század közötti különböző eseményekkel kötik össze a történészek. Görögország és Egyiptom története visszanyúlik az ókorba.
2. Átvitt értelemben: Gazdasági és társadalmi viszonyok, amelyek erre (1) a nagy történelmi korszakra voltak jellemzők; az őskor utáni nagy kulturális korszak.
Az ókor építményeinek romjai ma kedvelt turista célpontok. Róma és Athén központjában találkozhatunk az ókor nyomaival.
3. Földtörténet, régies, elavult: Nagy földtörténeti korszak, amely körülbelül 540 millió évvel ezelőtt kezdődött és 250 millió évvel ezelőtt ért véget.
A Föld ókorában nagy mocsaras erdők voltak. Az ókor idején a tengerek élővilága robbanásszerű fejlődésen ment át.
Eredet [ókor < ó- (melléknév) + kor (főnév)]
