Bérc szó jelentése

bérc (főnév)

1. Hegycsúcs. Magas, sziklás hegyorom; a hegy legjobban kiemelkedő része, legmagasabb pontja és ennek közvetlen környéke.

A hegymászók felértek a bércre. A bércre három nap alatt jutottak fel. A bércről fenséges kilátás nyílt a tájra.

2. Általában magas hegy vagy hegység.

A terület nyugati határát sziklás bércek borították. Az országot szakadékos bércek határolták.

3. Tájszó: Domb, halom. Alacsonyabb, lankás lejtőjű, többnyire gömbölyded kiemelkedés a föld felszínén.

A négy folyó és három bérc honában élünk. (Utalás a magyar címer sávjaira és dombjaira.) A falu határában két bérc volt. Télen a gyerekek a közeli bércre mentek szánkózni.

Eredet [bérc < ómagyar: bérc < ősmagyar: berz, barz (hegy, magasság) < dravida: perisu (magas, nagy dolog)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja