Nátron szó jelentése
nátron (főnév)
Kémia, régies: Ezüstös színű fém, elemi állapotban lágy, jól nyújtható. Gyorsan oxidálódik, vízzel hevesen lép reakcióba, jól vezeti az elektromosságot; nátrium.
A nátron a természetben csak vegyületeiben fordul elő. A nátron egyik ősidők óta ismert vegyülete a szóda. A képen látható tiszta nátron olaj alatt van, hogy ne érintkezzen levegővel.
Eredet [nátron < német: Natron (nátron) < francia: natron, naitron (szóda) < arab: natrun (salétrom, sziksó)]