Tisztesség szó jelentése
tisztesség (főnév)
1. Ragaszkodás becsületes elvekhez; az a tulajdonság vagy tény, hogy egy személy saját döntéséből kitartóan becsületes vagy őszinte; a jó és rossz megkülönböztetése az egyén saját lelkiismerete alapján, ellentétben a közösségi erkölcsök és a szabályok követelményeivel.
Bár a járókelő megtehette volna, hogy elviszi a padon felejtett tárcát, a tisztessége magasabb volt ennél, és inkább leadta egy rendőrőrsön. A saját tisztesség miatt vállalta fel árván maradt unokaöccse nevelését, mert a törvények szerint nem volna köteles erre.
2. Tiszteletet érdemlő állapot; megbecsült, tisztelt állapot, amelyet egy személy magatartásával, becsületes életmódjával érdemelt ki; tisztelet.
A művész tisztességben öregedett meg. Az úriember tisztességgel került ki a vitás helyzetből, és rendezte tartozásait.
3. Erkölcsös viselkedés; az elvárt társasági szabályok, illetve egy illemszabály.
Tisztességgel legyen mondva, nem értek egyet. Viselkedj tisztességgel, amikor vendégségben vagyunk!
4. Tiszteletadás; más személynek az illem és szokások szerinti megbecsülése, elismerése.
Megszidtak az iskolában a tisztesség elmulasztása miatt: nem köszöntem a tanárnak. A tisztesség annak is kijár, akit nem kedvelünk.
5. Magas beosztás; tiszteletet érdemlő hivatal, rang.
A nagy tisztesség ellenére nem lett öntelt az új polgármester. A képviselővé választás magas tisztesség, ami egyben nagy elvárásokkal is jár.
Eredet [tisztesség < tisztes + -ség (főnévképző)]