Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Tisztesség szó jelentése

tisztesség (főnév)

1. Ragaszkodás becsületes elvekhez; önkéntes felelősségvállalás, ami alapján egy személy a saját döntéséből kitartóan becsületes vagy őszinte. A jó és rossz megkülönböztetése az egyén saját lelkiismerete alapján, ellentétben a közösségi erkölcsök és a szabályok követelményeivel.

Bár a járókelő megtehette volna, hogy elviszi a padon felejtett tárcát, a tisztessége magasabb volt ennél, és inkább leadta egy rendőrőrsön. A saját tisztesség miatt vállalta fel árván maradt unokaöccse nevelését, mert a törvények szerint nem volna köteles erre.


2. Tiszteletet érdemlő állapot; megbecsült, tisztelt állapot, amelyet egy személy magatartásával, becsületes életmódjával érdemelt ki; tisztelet.

A művész tisztességben öregedett meg. Az úriember tisztességgel került ki a vitás helyzetből, és rendezte tartozásait.


3. Erkölcsös viselkedés; az elvárt társasági szabályok, illetve egy illemszabály.

Tisztességgel legyen mondva, nem értek egyet. Viselkedj tisztességgel, amikor vendégségben vagyunk!


4. Tiszteletadás; más személynek az illem és szokások szerinti megbecsülése, elismerése.

Megszidtak az iskolában a tisztesség elmulasztása miatt: nem köszöntem a tanárnak. A tisztesség annak is kijár, akit nem kedvelünk.


5. Magas beosztás; tiszteletet érdemlő hivatal, rang.

A nagy tisztesség ellenére nem lett öntelt az új polgármester. A képviselővé választás magas tisztesség, ami egyben nagy elvárásokkal is jár.


Eredet [tisztesség < tisztes + -ség (főnévképző)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 0 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)