Mágus szó jelentése
mágus (főnév)
1. Titkos tanokban jártas személy, aki természetfölötti erőket használ lehetetlen dolgok megtételére, ilyen erőket felidéz, illetve az emberek szolgálatába állítja; varázsló.
A mágus arannyá akarja átváltoztatni a vasat. A mágus varázsigéket mormol.
2. Ügyes trükkökben járatos személy, aki olyan megtévesztő és ámulatos látszatot kelt közönség szórakoztatása céljából, amely nyilvánvalóan lehetetlen; bűvész.
A mágus nagyon sok ámulatos trükköt tud. A mágus képes bárkit eltüntetni a színpadon.
3. Átvitt értelemben: Hihetetlenül ügyes személy, aki megmagyarázhatatlanul magas képességekkel rendelkezik azon a területen, ahol tevékenykedik, dolgozik.
Amióta a mágus a kosárlabdacsapatot vezeti, egymás után nyerik meg a mérkőzéseket. A táncegyüttes vezetőjét nem véletlenül nevezik a tánc mágusának.
4. Történelmi: Tudós pap az ókori perzsáknál, aki ismerte a csillagászatot, gyógyított, valamint jósolt és álmot fejtett.
A Bibliában három napkeleti mágus szerepel, akik Betlehembe érkeztek. A király kikéri a mágus tanácsát a palota építkezésének kezdetéről.
Eredet [mágus < ómagyar: mágus < perzsa: magus, magu, mugh (tudós)]
