Elvét szó jelentése
elvét (ige)
1. Eltéveszt, elhibáz egy tettet (az önhibáján kívül, a körülmények miatt). Kihagy egy adódó lehetőséget, és nem használja ki azt.
A teniszező a bekiabálás miatt elvéti a labdát. A kapus megcsúszik a füvön és elvéti a kapu felé ívelő labdát.
2. Majdnem megteszi, de mégsem jár eredménnyel. Megpróbálja kivitelezni a szándékát, de nem tudja elérni a célját; sikertelenül megkísérel.
A versenyző kétszer is elvétette a céltáblát. Próbáltam megérteni, hogy mit mond a hangosbemondó, de az indulási időt pont elvétettem a zajban.
3. Nem tudatosodik benne, mert egy körülmény elvonja a figyelmét és így nem érzékeli azt, amit pedig kellene, így nem szerez róla tudomást, nem deríti ki, mi van ott.
Az autóvezető elvéti a jelzőlámpa pirosra váltását. A futballbíró elvéti a mögötte történő szabálytalanságot.
4. Majdnem kiderít. Egy személy viselkedése azt a látszatot kelti, mintha tudomást szerzett volna egy addig ismeretlen tényről, és ezzel rossz érzést, bizonytalanságot vált ki.
Az újságcikk valószínűleg elvétett valamit az elnökjelölt múltjában, mert ekkor zajos politikai csatározás kezdődött. Az adóellenőr hirtelen megjelenésével elvétette a könyvelő mulasztásait, aki nagyon ideges lett emiatt.
Eredet [elvét < el- (igekötő) + vét]
